Budapest, Magyarország
1922. december 19.
Reggel 8 óra 23 perc
József Attila az ágyában feküdt. Nem tudott aludni. 8 év telt el az első Terminátor megjelenése óta. Attól a naptól kezdve megváltozott minden. Édesanyja ’19-es halála után Makóra ment tanulni. Visszafogott, szerény életet élt, nem kelthetett feltűnést. Napközben iskolába járt, esténként pedig edzett. A Terminátor, aki megmentette az életét, kitartóan edzette és felkészítette az esetleges újabb veszélyekre. A sok feszültség és stressz levezetésére a versírást találta ki. Amikor volt egy kis szabadideje verseket írt. Egy hete adta ki az első verseskötetét, „A szépség koldusa” című kötetet, ami a Terminátor szerint kockázatos lépés volt, viszont szüksége volt pénzre. Makón megismerkedett Juhász Gyulával, aki segített neki ebben, de semmit sem tudott a valódi sorsáról. Senki sem sejthette mi a végzete. Amikor ’14-ben az első merényletet túlélte mindenkivel el kellett hitetnie, hogy öngyilkos akart lenni, azért tette. Nehéz volt a szeretteinek a szemébe hazudni, de így tudta őket a lehető legkönnyebben megvédeni.
Nem volt iskola, így egész nap szabad volt. Makón a külvárosban lakott. Pár kilométerre volt az a hely, ahol zavartalanul gyakorolhatott. Felöltözött, pakolt magának élelmet és elindult, hogy a délutánját már mással tölthesse. Érdekelte, vajon a kötete milyen fogadtatásra lelt. Az első információk alapján elnyerte az olvasók tetszését, de nem kapott sok visszajelzést, így bizonytalan volt. December ellenére nem volt hideg. Hó borította a tájat, de minden olvadt. Amikor letért az útról az ösvényükre, szokatlan nyomokra lett figyelmes. Megtanulta, hogy fő az óvatosság és az éberség, így változtatott a mozgásán. Nem sietett annyira, inkább figyelte a környezetét. Igen, élete során még sokszor szüksége lehet az érzékeire. Amiket a Terminátor mesélt a jövőről, a háborúról. Az I. világháborúnak már vége volt, a II. világháborúnak még nem voltak jelei sem, de sokat hallott már róla és állítólag egyik se mérhető ahhoz a pusztításhoz, amit a III. okoz majd. Hatalmas területek néptelenednek el, több nagyvárost is elpusztítanak az atombombák. A szélsőséges eszmék megint utat törnek maguknak és ideológiai alapon újabb mészárlások következnek. Ez a világ annyira távoli volt számára, mégis oly sokat hallott róla. Fel kellett hát készülnie rá. Fejlesztette az erőnlétét, a reflexeit, megtanult bánni a fegyverekkel, nyomot olvasni és rejtőzködni. Megismerte a Terminátorokat, a gyengepontjaikat, az erősségüket és azt, hogy hogyan tudja őket kiszúrni a normál emberek között.
Rossz előérzete támadt. Attól félt, hogy a Terminátornak igaza lett és a verseskötete felkeltette az érdeklődést iránta. Füstöt látott. Rohant volna, hogy megnézze mit történt, de a felettes énje további lopakodásra késztette. Amikor kiért a tisztásra látta, hogy félelme beigazolódott. Az edzőtér és házikó, amit használtak romokban hevert. A faházból sűrű, fekete füst gomolygott. Tudta, hogy ez csak egy dolgot jelenthet. Egy újabb Terminátort és azt, hogy megint veszélyben van. Amikor megbizonyosodott róla, hogy itt nincs közvetlen veszélyben és nem vár rá csapda, elindult, hogy felkutassa barátját, vagy ami maradt belőle. Meglátta a házhoz közel az védelmezőjének alsótestét. Deréktól lefele ott feküdt a hóban, kábelek lógtak ki belőle és egy vértócsa volt körülötte. A torkában gombóc volt és a mellkasa összeszorult. Félt, hiszen tudta, hogy már egyedül maradt. Eddig volt, aki megvédje egy esetleges támadástól, de a mostani ellenfele erősebb volt. Nem tudta milyen erős lehet, ha így el tudott bánni vele, de remélte, hogy azért megsérült és ezzel előnyre tehet szert. Meg kellett találnia a Terminátor többi részét és meg kellett semmisítenie. Fegyverek is voltak elrejtve a területen, így később azokat is össze kell gyűjtenie. Miután végignézte a környéket a házat vette célba, mint utolsó kutatási terület. Nyomokat fedezett fel, amelyek az erdőbe vezettek, így azt feltételezte, hogy a másik Terminátor arra távozhatott. A faházat még ők építettét. Nem volt nagy, de a Terminátornak elég volt. Egyszerű ház volt, minimális mennyiségű bútorral. De most nem a régi fényében tündökölt. Az ajtó ki volt tépve és pár méterrel arrébb hevert a földön. Belépett az ajtó helyén. A füst miatt homály uralkodott az épületben, néhol beomlott a teteje. Átmászott a romokon és a széfet vette célba, hogy elvigye a használható holmikat. Zörgést hallott maga mögül, ezért meg akart fordulni, de mielőtt cselekedhetett volna, valaki megfogta a lábát.
Ui.: Kommenteljetek, írjatok pozitív/negatív kritikát, véleményt, észrevételt...
Bocsi a csúszásokért, de el vagyok havazva.
Utolsó kommentek