Tasli

Budapest, Magyarország
1914. június 31.
Délután 4 óra 23 perc

            - ATTILA ÉBREDJ! NEM HAGYHATSZ CSERBEN MINKET! KELJ FEL! – hallotta a fiú valahonnan távolról. A hangok egyre közelebb értek és hirtelen felnyílt a szeme. A nővére, Jolán és egyik barátnője álltak fölötte és szólongatták. Körülötte minden csupa nedves volt. A keményítő és a gyomortartalom erős szagának keveredését érezte a levegőben. Eszébe jutott mi történt. Megpróbált felugrani, de még erőtlen volt, így csak nyöszörögte a szavakat:
            - Apa…itt járt…láttam és megvédett tőle…de eltűntek…meg akart ölni.
            - Csak félrebeszélsz, képzelted az egészet. Miért akartad meginni azt a keményítőt? Tudom, hogy összevesztünk, de nem kellett volna ilyen butaságot csinálnod, még a végén bajod esett volna. Ha véletlenül mást ittál volna, akkor…lehet…meg…halsz… - Attila nem bírt tovább koncentrálni a nővére szavaira és újra elájult.                                

            Amikor felébredt már sötét volt. A szobájában feküdt gondosan betakarva. A nővérei ott aludtak mellette. Nem hallott semmi mozgást a házban, de aztán mégis felfigyelt valamire. Egy apró nesz, de a környék csöndes volt, így ezt is halhatta. Valaki vagy valami közeledett az ajtója felé nagyon halkan. Félt, de mégis izgatott volt. Az ajtó lassan kitárult és megpillantotta az apja körvonalait, nem látta pontosan, de mégis érezte, hogy ő az. Kiabált volna örömében, de mire megszólalhatott volna az apja befogta a száját és megragadta. Hiába próbált erőlködni, hogy kiszabaduljon a szorításából. Egyszerre az apja felé hajolt és odasúgta neki:
            - Gyere velem, ha élni akarsz! – a választ meg sem várva elindult vele ki a házból, végig nesztelenül. Attila már nem ellenkezett, hisz ezekben a szavakban volt valami kísérteties, valami baljós, ami miatt úgy érezte inkább engedelmeskedik neki. Végigmentek a házon, az utcán, míg végül elérkeztek egy építési területhez. A rácsokat a Terminátor egy mozdulattal széthajlította, ezzel szabad bejárást biztosítva magának. Egy kupac tetejére felültette a gyereket, aki még mindig le volt döbbenve az ámulattól. Leült vele szembe és megnyugtató próbált lenni, de közben végig figyelt a legapróbb neszekre is. Attila törte meg a csendet:
            - Nem értek semmit ebből. Hirtelen feltűnt egy ember, aki bántani akart engem, és te megjelensz és megmentesz. Elmentél Amerikába, de most mégis visszatértél hozzánk. Úgy nézel ki, mint az apukám, de te mégse vagy ő, mert nem úgy viselkedsz. Mondd el, hogy mi történik!
            - Én nem József Áron vagyok. A nevem JA-100 és a jövőből jöttem. Az a feladatom, hogy védelmezzelek téged, amíg a magyar népet háborúba nem vezeted. Egy új háborúba, amit pár évvel a mostani után vívnak a szabadságért, a becsületért és a rendért. Te leszel a vezető, akinek a segítségével a revíziós sikerek végre teljesülnek és Magyarország újra európai nagyhatalommá válik. 1939-ben Magyarország a te vezetéseddel legyőzi Jugoszláviát és a fellázadó Romániát. A Szovjetunió támadását a Don-kanyarnál visszaverik a magyar seregek és a Szövetségesek látva a magyar erőt felvesznek minket közéjük és a segítségükkel Németországot is hamar legyőzzük.
            - Nem lehet, biztos nem, hiszen én csak egy 9 éves kisgyerek vagyok. Nem értek a katonáskodáshoz, és amit most elmondtál azt se értettem teljesen.
            - Magyarország területe akkora lesz neked köszönhetően, hogy az egész Kárpát-medence és a Balkán jelentős része a magyarok kezében lesz. Viszont ezeket a hadi lépéseket nem mindenki nézi jó szívvel. A románok és a szovjetek szövetkeznek, és együtt kifejlesztik az időutazáshoz szükséges felszereléseket. Ez a rendszer még annyira tökéletlen, hogy élő szervezet nem éli túl az utazást, de tárgyakat sem tudnak átküldeni. Így androidokat fejlesztenek, amik segítségével meg tudják majd változtatni a múltat. Az androidok olyan robotok, amik külsőleg teljesen humanoidok, viszont az élő szövet alatt fémváz lakozik. Majdnem elpusztíthatatlan teremtmények. Akivel a délután folyamán találkoztál az is egy ilyen android volt. Én is egy android vagyok, de én a Szövetségesek oldaláról. József Áron külsejével ruháztak fel, hogy az első találkozáskor ne félj tőlem, bár azt nem így tervezték. Engem azért fejlesztettek ki hogy megvédjelek, de a tervezők elkalkulálták magukat. Azt hitték az oroszok még nem állnak olyan jól a fejlesztésekkel, és amikor hírt kaptak arról, hogy már átküldték a robotot akkor gyorsítottak a tempón és engem küldtek át. Most legyőztem a támadódat, de lehetséges, hogy egy következő típus ellen nem lesz esélyem, így fel kell készítenem téged a harcokra és a rejtőzködésre. Hamarosan el fogsz innen költözni Makóra, hogy ne találjanak meg olyan könnyen. A háttérből fogom irányítani az eseményeket, és ha kell, a segítségedre sietek.
            - Nekem ez túl sok egyszerre. Nem lehetséges ez. De ha mégis hiszek neked, akkor fel kell hagynom az eddigi életemmel? A családommal és a barátaimmal?
            - Számukra is biztonságosabb, ha eltávolodsz tőlük. Az életed mostantól veszélyes lesz, és akit csak belesodorsz az nem lesz biztonságban. Nem tudni, hogy még hány Terminátort fognak utánad küldeni, de nem fognak addig leállni, amíg nem sikerül a tervük. Lassan már hajnalodik, így haza kell vinnem téged. Indulhatunk? Hosszú út áll még előttünk...