Tasli

A hetenkénti megjelenést (ami keddről szerdára csúszott át már múlt héten), próbálom tartani, csak most az ünnepek sűrűsége miatt nem tudtam befejezni. De attól még szerda marad a megjelenés. De jöjjön is a lényeg:

 Szibéria, Orosz Birodalom

1908. június 30.

Reggel, 7 óra 10 perc

             A Léna nyugodtan folyt a medrében. A táj zöldellt, állatok legeltek a háborítatlan természetben. Ezekben az időkben minden békés volt, nem volt háború és a civilizáció se ért el ide. Minden a megszokott kerékvágásban haladt, nem sejtve a közelgő veszélyt. 2 perc 50 másodperc múlva belépett a légkörbe egy aszteroida darab és 6-8 kilométeres magasságban felrobbant. Mindent elpusztított. Az ott legelő állatok elégtek, a fák kicsavarodtak 30 kilométeres körzetben, a 65 kilométerre fekvő Vanavara település házainak ablakait betörte, 80 kilométeres körben letarolta a tajgát és 500 kilométeres távolságban utazó emberek is erős rengést éreztek. Ez a jelenség a civilizációtól messze történt, mégis sok embernek felkeltette az érdeklődését. De a világ másik pontján ezen a napon, pár évvel később egy másik furcsa esemény is történt, ami mégis titokban maradt, mivel nem keltett ekkora feltűnést.

 Budapest, Magyarország

1908. 1914. június 30.

Éjszaka, 11 óra 24 perc

             A város aludt. Az utca kihalt volt. Az emberek már otthon voltak, akik ilyenkor mégis kint voltak azoknak semmi törvényes dolguk nem akadt. A távolban lehetett látni a város fényeit. Valahol macskák járták el szerelmi táncukat, amik a kutyák ugatással díjaztak. Meleg volt, kellemes nyári éjszaka, a szellő csak gyengéden fújt. Egy alak tűnt fel az utca végén, nagydarab, középkorú, fekete hajjal. A járása ingatag volt, az öltözete egyszerű.

            Tóth Lajos hazafele tartott. Egy barátjánál volt, akihez esténként szokott járni. Szokás szerint ittak és megint túl sokat. Szerencsére csak pár sarokkal lakott arrébb, család meg nem várta otthon. Pár hónapja meghalt a felesége, azóta ivott rendszeresen. Ma este a szokásosnál többet ivott, így nehezére esett a járás. Néha meg kellett állnia, pihenni, de a méltóságát megőrizte és nem esett el. Másnap munka volt, már rég aludnia kellene. Megint nem fog tudni koncentrálni és hibázni fog. A gyárban, ahol dolgozik nem fizettek túl jól, de a megélhetéséhez éppen elég volt. A létminimumon él, de most már semmi se érdekli. Elvesztette az élete értelmét, vajon miért is él még mindig. Régen bezzeg jól ment neki. Jól kereső állása volt egy másik gyárban, ahol magas beosztásban dolgozott. Gyönyörű felesége volt, aki a városi tanácsnál dolgozott. Minden a legjobb mederben folyt, amíg nem történt a baleset. Munkából hazafele menet egy autós elé lépett a felesége és a helyszínen meghalt. A férfi börtönbe került, de mit változtat ez már a tényen.

Elkezdett kotorászni a kabátzsebében. Egy régi, szakadt ballonkabát volt hatalmas zsebekkel. Megtalálta, amit keresett. Elővette az üveget és ivott belőle egy kortyot, csak úgy bátorításként. Újra elindult. Egy ott lakó akkor nézett ki az utcára és látta hogyan botorkál a sötétben. Nem érdekelte, nézzék csak, úgyse ismerik. Nem is gondolta, hogy a főnöke ennyire közel lakik hozzá.

            Elért a telephez, nem szeretett erre járni, de így sokkal közelebb volt az otthona, mintha kikerülné. Át kellett vágnia a szeméthalmazok között. Alig látott az alkoholos mámortól és a sötét, amit az utcai lámpák hiánya okozott még fokozta ezt. Zajokat hallott, amit talán állatok okoztak. Nem akarta megtudni, hogy igaza van-e, csak otthon akart már lenni. Furcsa érzése támadt, úgy érezte, hogy most sok helyen lenne, de az egyik se ez volt. Sietősebbre fogta a lépéseit, amitől egyszeriben megbotlott. Amikor felnézett azt hitte csak a bor hatása, amit érez. Hamar rá kellett jönnie, hogy ez a valóság. A telep pár lámpa volt csak, de mind kialudt. Furcsa zúgást hallott, ami egyre erősödött. A levegő furcsa, feltöltött lett. Tőle pár méterre villámok cikáztak és minden fémhulladékba bele-belekaptak. Érezte, hogy ez nem egy közönséges vihar, főleg hogy tiszta volt az ég. Rohanni akart, de meg se bírt mozdulni. Lebénult a félelemtől és leperget előtte élete filmje. Tudta, hogy közeleg a halál, így nem tudott mást tenni, mint várt.