Makó, Magyarország
1922. december 19.
Este 7 óra 54 perc
Attila egy tágas, de sötét terembe ért. Valaha egy fejlett katonai bázis lehetett, de valami itt járt és óriási pusztítást okozott. Nem volt kétséges mi vagy ki lehetett az. A lámpák ki voltak törve, csak egy vörös vészjelző villogott ütemesen, mindenfele hullák hevertek és az egyik falon egy jókora lyuk tátongott. A puskapor és a halál szaga különös elegyet alkotva töltötte meg az amúgy is levegőtlen teret. Érezte, hogy nem sokkal késett el, még a közelben lehet a Terminátor. Felkapott egy fegyvert a földről és megcélozta a gép által ütött lyukat. Több termen haladt át, mindenhol hullák hevertek és érezte, hogy egyre közeledik a céljához. Beért végül egy olyan szobába, amiből nem nyílt több út. Egy embert hevert a földön, súlyosnak tűnt a sebe, de még élt. Amikor közel ért hozzá akkor látta, hogy egy nő. A Jolán volt az, a nővére. Magához szorította, és sírni kezdett. Elhaló hangon megszólalt a nővére: „- Miért tetted ezt velem? Miért kellett nekem is meghalnom? Ha hagytad volna magad megölni, akkor én és ez a sok ember mind túléljük… Te vagy a hibás Attila!” – az utolsó szavaknál lassan lecsukódott a szeme és végleg elhallgatott. Lassan leeresztette nővére holttestét és felállt. Magához fogta a fegyverét és megfordult, hogy visszainduljon, de ott állt előtte a Terminátor. Egy mozdulat volt és Attila élettelen teste a földre hanyatlott. Egy fehér fényt látott közeledni, ami egyre erősödött.
Attila kinyitotta a szemét és még pont volt annyi ideje, hogy félreugorjon a közeledő autó elől, ami az ablakot betörve tartott felé. Az autó irányváltoztatás nélkül száguldott neki a falnak és a rajta kapaszkodó Terminátort lerepült róla. Fekete füst kezdett gomolyogni a raktárban, mert egy cső eltört az ütközéstől. Attila a pisztolyáért nyúlt és várta a fejleményeket. Nem gondolta, hogy a Terminátor miatta jött volna ide, hiszen nem hagyott nyomokat a lakásától. De akkor vajon mit keres itt? És ki lehet a kocsi sofőrje? Ezek a kérdések futottak végig az agyán, de ekkor rájött, hogy lényegtelen ki lehet a sofőr, meg kell mentenie a Terminátortól.
Egy sálat tekert az arca köré, hogy ne fulladjon meg és odarohant az autóhoz. Látta, hogy az utas akkor kezdett magához térni, amikor odaért és feltépte az ajtót. Kinyújtotta a kezét és mélyen az ismeretlen szemébe nézett, majd ezt mondta: Gyere velem, ha élni akarsz! – ezt a mondatot még gyerekkorában hallotta a Terminátortól, amely megmentette az életét és úgy érezte most ez ide illik. A férfi megmarkolta a kezét és kimászott a kocsiból. A termet egyre jobban töltötte meg a füst és hiába tátongott egy lyuk a falon, nem tudott kiáramlani a szabadba. Egyre nehezebben tudtak haladni, főleg mert a férfi jobb lába megsérült az ütközéskor, az is lehet, hogy eltört. Attila támogatta, de már őt is az ájulás kerülgette a sűrű füst miatt. A gép még mindig nem volt a nyomukban, ebből arra következtetett, hogy amikor lerepült az autóról akkor elég erősen megütődhetett. A JA-100-as mesélte neki, hogy az androidoknak egy rendszerleállás után 2 perc kell, míg újraindulnak.
Végre kiértek az ajtón és kezdett visszatérni beléjük az élet a friss levegőnek köszönhetően. Remélték, hogy az éjszaka sötétje elfedi őket a Terminátor tekintete elől. A raktár melletti konténerek között rejtőztek el. A férfi kezdett a sérülése és a füst okozta kábulatból magához térni. Attila oda fordult hozzá és a füst miatti mély, rekedt hangon kérdezte:
- Ki vagy te? Miért üldöz téged az a Terminátor?
- István vagyok, és többet nem árulhatok el neked. Úgyse értened ezt az egészet, bár tudod, hogy nem egy emberrel állunk szemben.
- Maradjunk annyiban hogy nekem is meggyűlt már velük a bajom. Viszont ahogy elnézlek neked is. Tele vagy sérülésekkel és a lábad erősen vérzik. Be kell kötözni a sebet, utána viszont tovább kell mennünk, mielőtt ránk talál. Addig figyeld, hogy jön-e, mert nem kétséges hogy hamar a nyomunkra akad. - Letekerte a sálat a fejéről és nekilátott István ellátásához. Amikor végzett a feladatával feltekintett és István megdöbbent arcával találkozott a tekintete. Aki hirtelen meg sem tudott szólalni.
- Mögöttem áll, vagy mitől ijedtél meg ennyire? – kérdezte Attila meglepődöttséggel kevert félelemmel a hangjában.
- Csak nem hiszem el hogy te vagy az. Hát mégis igaz, amit több éven át hajtogattál.
Utolsó kommentek